Kárpátia
Hol vagytok székejek
Ó Bujdosó Székely,tekintsn fel az égre
Nézd meg,hogy tőled milyen keletre
Nézd meg,hogy a fekhő,hogyan keletkezik
Székely ország felé,hogyan közeledik
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvattékt tőletek,másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet biztam rátok
Elvették tőletek,másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Erdély megvolt verve,meg volt ostromozva
Kárpátok szrnt bércét,tövis koszorúzza
Őseink sírja,hogyha kinyilanna
Árpád vezér hangja onnan kiszólana
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvették tőletek másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Ó Bujdosó Székely tekints fel az égre
Néd meg,tőled milyen keletre
Nézd meg,hogy a felhő,hogyan keletkezik
Székely ország felé,hogyan közeledik
Hól vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvették tőletek másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvették tőletek,másé lett hazátok
Erdély meg volt verve,meg volt ostromaozva
Kárpátok szent bércét,tövis koszorúza
Őseinknek sírja,hogyha kinyillana
Árpád vezér hangja onnan kiszólan
Holvagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvették tőletek,másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvatték tőletrek,másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvatték tőletrek,másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek,e földet bíztam rátok
Elvatték tőletrek,másé lett hazátok
Hól vagytok székelyek?!
------------------------------------------------------------------------------------------------
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám
Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám
A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfélezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
Nem értett egyet akkor sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
-------------------------------------------------------------------------------
Kárpátia - Keleti kárpátok
Amikor az égen sápadt hold ragyog,
Keleti Kárpátok, rátok gondolok!
Hol édesebb a bor és barnább a kenyér.
Azt a kicsiny Földet nem adná semmiért!
Ő nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.
Sújtotta éhség, málenkij robot,
Száz meg száz testvérünk halálba gyalogolt.
Most könnytől keserű a Latorca vize,
Fehér habja a sok kínt magába temette!
De nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.
Hallgatom a fájó körtemuzsikát,
Magam előtt látom a Magyar Golgotát.
Találkozunk mi még, nem hal meg a remény,
Találkozunk mi még a vad Kárpátok tetején!
Ő nem panaszkodik, csak tűr csendesen,
Várja hogy Hazája keblén megpihenhessen.
Annyi év után is szorítja fegyverét,
Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét.
Lálálálá...
------------------------------------------------------------------------------
Kárpátia - megálj holló